✨️Tévhitek – prolaktin – nem elég az orvosi út – tudatalatti viselkedésminták✨️
„Előbb az orvosi utat végigjárom, és ha az nem sikerül, majd akkor foglalkozom a lelki háttérrel” – hallom ezt sok nőtől, akik évek óta sikertelenül próbálkoznak, orvostól orvosig és lombiktól lombikig járnak. Miért óriási önbecsapás ez? Hogyan áll ez a gondolkodás a kisbabád útjában? Pontosan úgy, mint edzőterembe járni a bombatestért, és közben otthon gyorskaján élni és heti háromszor pizzát rendelni.
Amikor közös döntésből megszületik a vágyatok a kis trónörökös érkezésére és ezzel együtt megfogalmazódik bennetek, hogy egy kisbabával váltok majd teljes egésszé, családdá, akkor még fel sem merül, hogy ez nem biztos, hogy azonnal sikerül. Az elején nagy lelkesedéssel néztek a jövő felé, ahol te elképzeled, milyen lesz majd pocakosan, később pedig egy újszülöttel az életed, a párod pedig eljátszik a gondolattal, milyen lesz majd focizni egy szőke kisfiúval vagy éppen biciklizni tanítani egy fürtös hajú, angyalarcú kislányt.
Türelemmel várjátok, hogy megérkezzen a babátok. Minden hónapban megadjátok az esélyt és várakozással telve élitek a napjaitokat. Kezdetben nem gyanús még, hogy eltelik, 1, 2, 3, majd 6 hónap és nem sikerül. Megnyugtatjátok magatokat, hogy ehhez idő kell, nem mindenkinek jön össze azonnal. Aztán eltelik az első év sikertelenül. Te már elkezdesz aggódni, hogy biztos minden rendben van-e. Elmész orvoshoz, de türelemre intenek, több vitamin, kevesebb stressz, nyugalom. Hangzik a jól ismert tanács. Tovább vártok, te munkahelyet váltasz, mert érzed, hogy ahol jelenleg vagy, túl stresszes a babaprojekthez. Kiszakadsz az eddigi taposómalomból, nyugodtabb környezetet teremtesz. Eközben eltelik még egyszer 6 hónap. Visszamész az orvoshoz, kezdődnek a vizsgálatok. Kiderül pár hormonális eltérés, petevezető átjárhatósági vizsgálat és a férfi oldal vizsgálata. Megtudjátok a diagnózist: csak lombikkal lehetséges, hogy kisbabátok legyen.
Először érzékenyen érint téged ez a hír, de szinte azonnal felerősíted magad és azt mondod, annak érdekében, hogy szülővé váljatok, mindent megtennétek. Jöjjön hát a lombik. Megkeresitek a legjobb intézetet és indulhat a folyamat. Végigjárjátok időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve a vizsgálatokat, kezeléseket, előkészítő eljárásokat. Ha kell kilométereket utaztok egy-egy alkalomért. Mindezt azért, mert azt mondtátok, hogy a kisbabátok mindent megér és azt mondták nektek, hogy csak így lehettek szülők.
Elérkezik az első beültetés időpontja. Izgulsz, már várod a pillanatot, hogy a kórházból hármasban érkezzetek haza. A beavatkozás után csiga lassan telik az idő, te otthon pihensz, várod, hogy biztos legyen. De jön a hideg zuhany. Nem sikerült. Csalódás, fájdalom, kétségek, veszteség. Sebaj, majd a következő. És ezt a folyamatot még háromszor legalább végigjárjátok. Hiszen mindent szeretnél megtenni a kisbabádért.
Így egy ördögi körbe kerülsz, futószalagon járod a lombikokat és várod a csodát. Miért nem sikerül? Mi hiányzik az egyenletből? Pont a lényeget felejted el: a belső munkát. Kizárólag külső segítséget vársz és azt hiszed, majd más – az orvos – megoldja a helyzetet és csinál neked kisbabát. Itt csúszik el az egész. De mit tudsz tenni?
Amikor egy fogantatási nehézségekkel küzdő nővel beszélgetek, látom, mennyire nincsen tisztában azzal, hogy a sikertelenség okait nemcsak a hormonértékekben és az orvosi vizsgálatokban kell keresni, hanem sokkal, de sokkal mélyebben. Olyan mélyen, ami teljes mértékben rejtve van, nem tudsz róla, nem kézzelfogható, nem látható, nem tapintható, nem tudod kiolvasni, mint egy orvosi lelet értékeit. A személyiséged legmélyén, az örökölt minták és programok sűrűjében, a tudattalan tudás mögött és az általad sem felismert érzelmek szintjén. És pontosan emiatt a tudatlanságod miatt nem látod, hogy mindaz az erőfeszítés, amit teszel a kisbabádért, nem vezethet sikerre, mindaddig, amíg a bugyrokba le nem ásol és meg nem érted, hogy amiről nem veszel tudomást, pontosan az gátolja a folyamatot.
Miért nem tudtál eddig erről? Mert nem mondta el neked senki. Információhiányban szenvedtél, hiszen a nyugati orvoslás még mindig csak a testet vizsgálja, kezeli, reparálja. És te csak ezt az utat ismerted eddig. Viszont ha már itt vagy az oldalamon és olvasod ezt a posztot, akkor szintet léptél. Megtetted a valódi első lépést a siker felé és mindenekelőtt magadba nézel: vajon mi állhat a kudarcok mögött? Tényleg vannak olyan belső gátjaim, amik akadályoznak? Oké, akkor hogyan tovább?
Fontos leszögezni, hogy még egy kiváló rátákat felmutató intézetben végzett lombikprogram sem lehet sikeres mindaddig, amíg te nem tudod miért nem sikerültek eddig a beültetések. És itt nemcsak a magasabb prolaktin szintedre, vagy éppen a PM rendellenességedre és az összenőtt petevezetődre gondolok. Hanem azokra a mögöttes okokra, azokra a fogantatást akadályozó programokra, amik ezek mögött a tünetek mögött állnak. Ami előidézte számodra ezeket a tüneteket. Amiért a tested megteremtette ezeket és akadályoz a teherbe esésben. Ezek a tünetek nem maguktól keletkeztek. Nem csak úgy lettek. Ezek mögött komoly programrendszer áll, ami érzelmekből, tudattalan emlékekből, félelmekből, bizonytalanságból, esetleges nem ebből az életből származó fogadalmakból, megélésekből ered, vagy éppen felmenői veszteségből, örökölt mintából.
🍼 Prolaktin:
A fogantatás akadálya nagyon gyakori esetben a magasabb prolaktinszint. Számos kliensemnél megállapították már ezt a tényt. A prolaktin a tejelválasztásért felelős hormon, amelynek szintje normál esetben a terhesség és a szoptatás alatt magas. Mennyiségét azonban a szervezetben más tényezők is befolyásolhatják, úgy, mint például a stressz. Túltermelése akár meddőséget is okozhat, sőt túlságosan stresszes munkakörben dolgozó nők esetén a PCOS, IR és pajzsmirigy-rendellenességek kockázatát is növelik.
Mégsem változik a helyzet, ha munkahelyet váltasz és csökkented a stresszt. A baba továbbra sem érkezik, a lombik sem hoz eredményt. Akkor mégis mi állhat a háttérben, ha már a magas prolaktinszintet okozó stresszforrást is megszüntetted?
Még mélyebbre kell ásni. Ezen a ponton felül kell vizsgálnod az édesanyáddal való kapcsolatodat. Mi jellemzi a kapcsolatotokat? Amikor felhív, akkor a beszélgetés 90%-ában ő mesél, hogy mennyi rossz dolog történik a világban és neki mennyire fáj a dereka, magas a cukra és még bevásárolni is nehezére esik? Ekkor te felajánlod, hogy megcsinálod neki a nagy bevásárlást, meghallgatod újra és újra a negatív energiákat közvetítő mondandóját, ami téged is leszív, majd leteszed a telefont, hogy szegény anya, csak nekem tudja ezeket elmondani és úgy hiszed, hogy ez így van rendjén, hogy mellette állsz, bevásárolsz neki és gyakorlatilag asszisztálsz a negatív spiráljához.
Az egész képletben csupán egy dolog hibázik: te vagy a gyerek ebben a relációban, mégis megfordítod a szerepeket és átcsapsz egy gondoskodó, minden helyzetet és problémát megoldó felnőttbe. Te magad átveszed az anyai szerepet édesanyádtól, te leszel az ő anyukája és a támogatásoddal, az állandó rendelkezésre állásoddal blokkolod a termékenységedet. A szervezeted már úgy érzékeli, hogy van egy gyereked, akiről gondoskodni kell. Leképezi a magasabb prolaktinszintet, így a múltban tart, nem enged teret az új élet megfoganásának. Sok esetben miután az édesanya meghal, azt követően tud megfoganni a baba, hiszen kikerült a gátló tényező a folyamatból.
Mit tehetsz? Légy gyermek. Legyél édesanyád gyereke és ne fordítsd meg a szerepeket. Változtatnod kell a kommunikációdon, a jelenléteden és a belső gyermeki minőségedet újra meg kell élned. Akkor is, ha ez nehezedre esik és akkor is, ha azt érzed, hogy kivitelezhetetlen. Megfelelő segítséggel fel tudod építeni azt az új énképet, ami már azt támogatja, hogy elérd a végső célodat: megérkezzen a kisbabád. Ez viszont a karosszékben ülve, mindenfajta változtatás nélkül nem fog menni. Édesanyád viselkedésmintáját nem tudod átprogramozni, de a saját hozzállásodat igen.
Ezek ismerete nélkül mehetsz a 42. lombikodra is, de mindig ugyanazt a kört fogod futni. Nem haladsz, elfáradsz, kimerülsz érzelmileg, fizikailag, mentálisan. Reményvesztetté válsz, szóba kerül az örökbefogadás vagy éppen a szülőség teljes elengedése és kezded elfogadni, hogy nektek valamiért nem kell szülővé válnotok.
Ha itt tartasz az olvasásban, akkor már kezded látni, hogy az orvosi út a lelki háttér teljes kezelése nélkül nem vezethet eredményre. Nem tekinthetsz a testedre egy lelkedtől elkülönült, a személyiségeden kívülálló dologként. A tested mutatja mi zajlik a lelkedben. A tested az iránytű és a kézzel fogható fizikai sík, ami megmutatja, hogy a probléma a mélyben, a lelki síkon van. Láss mögé, érezd magadénak és ismerd fel, hogy szakértői segítséggel csak te tudod meggyógyítani az érzelmi blokkjaidat, ami aztán megjelenik a fizikai síkon, tehát a tested leképezi ezt a gyógyulási folyamatot és meghálálja a megfoganás csodájával.
Úgy képzeld el a folyamatot, mint amikor lemész az edzőterembe és elkezdesz edzeni azért, hogy csinosabb, feszesebb, izmosabb legyél. A vágyott testet nem adják egyik napról a másikra a kezedbe. Meg kell dolgoznod azért a feszes popóért és laposabb hasért. De te kitartasz, mert eldöntötted, hogy szeretnél csinosabban öltözni és szexibb lenni. A képletből azonban nem hagyhatod ki a táplálkozásod átalakítását sem, hiszen ha az intenzív edzés mellett otthon pizzát zabálsz heti háromszor és gyorskaján élsz, akkor aztán várhatod az álomalakot, csak nem fog megérkezni. A mi esetünkben az orvosi út az edzés, és a lelki út a táplálkozás megváltoztatása. Nem működhet a folyamat a két tényező együttes jelenléte nélkül. Nem leszel bombanő csupán az edzéstől, igenis változtatnod kell az életmódodon is. Ha ezzel tisztában vagy, akkor ideje látnod ezt a fogantatással kapcsolatos nehézségeid megoldásában is.
Most már nem csaphatod be saját magadat azzal a filozófiával, hogy előbb az orvosi utat végigjárod és utána jöhet a lelki oldal, ha nem sikerül. Kéz a kézben jár a kettő. Se lombikkal, se lombik nélkül nem lesz addig babád, amíg nem kezeled teljes egészében a helyzetedet: a fizikai test kezelése mellett fel kell oldani a fogantatást akadályozó tudatalatti programokat, viselkedésmintákat és át kell írni azokat.
Ha szeretnéd érteni, hogy miért történik veled mindaz, ami történik, akkor írj rám messengeren, beszélgessünk a helyzetedről, a kihívásaidról és a lehetséges megoldásokról, hogy a kisbabád ne csak álmaidban létezzen.